Iskolánk hetedik évfolyamos tanulói idén tavasszal a „Határtalanul!” program keretében négynapos erdélyi tanulmányi kiránduláson vettek részt. Az utazás célja nemcsak a történelmi és kulturális emlékhelyek felfedezése volt, hanem a külhoni magyarsággal való kapcsolatok erősítése is. A tartalmas napok során tanulóink számos emlékezetes élménnyel gazdagodtak.
Utazásunk első állomása a festői Király-hágó volt, amely Erdély „nyugati kapujaként” évszázadok óta fontos szerepet tölt be. Innen Kolozsvárra vezetett utunk, ahol a Házsongárdi temetőben leróttuk tiszteletünket Dsida Jenő sírjánál, és közösen felolvastuk Estharangok című versét. A város szívében megcsodáltuk a Babeș–Bolyai Tudományegyetem impozáns épületét, megkoszorúztuk Mátyás király lovas szobrát, majd ellátogattunk Mátyás király és Bocskai István szülőházába is.
A második napon Torockó és Torda környékét fedeztük fel. A napot a torockói Néprajzi Múzeumban kezdtük, ahol a helyi hagyományokat ismerhettük meg közelebbről. Ezután megtekintettük a település régi vízimalmát. Tordán először az Ótordai református templomot látogattuk meg, ahol Luther Márton reggeli imáját mondtuk el közösen. Nagy örömmel tettünk látogatást a Jósika Miklós Elméleti Líceum hetedikeseinél, majd bejártuk Torda történelmi belvárosát is. Délután visszatértünk Torockóra, ahol a Kis Szent Teréz Gyermekvédelmi Központ lakóinak adhattuk át iskolánk és tanulóink ajándékait – ez az élmény különösen mély nyomot hagyott bennünk.
Harmadik napunk a természeti szépségek és kalandok jegyében telt. A tordai sóbányában nemcsak a bányászat múltjával ismerkedtünk meg, hanem kipróbáltuk a sportolási lehetőségeket, sőt leereszkedtünk a 120 méter mélyen fekvő csónakázótóhoz is. A nap csúcspontja a Tordai-hasadékban tett túra volt, ahol függőhidakon átkelve barangoltuk be a szurdokot. Innen Nagyenyedre vezetett utunk, ahol a város nevezetes helyszíneit látogattuk meg.
Kirándulásunk utolsó napját méltó kulturális élményekkel zártuk. Reggel Csucsára utaztunk, ahol Ady Endre egykori otthonát, a Boncza-kastélyt jártuk be. Nagyváradon folytattuk utunkat, amelyet joggal neveznek a „Pece-parti Párizsnak” – szecessziós épületei, történelmi hangulata valóban elvarázsoltak bennünket. Megtekintettük az Ady Endre Múzeumot, majd ellátogattunk a Holnaposok szoborcsoportjához, végül a Püspöki Palotában Szent László ereklyetartóját is megcsodáltuk. A református székesegyház belső díszítése méltó lezárása volt a városnézésnek. A nap végén a Petőfi-parkban idéztük fel Petőfi Sándor erdélyi emlékeit, és a Petőfi-szobornál közösen szavaltuk el a Nemzeti dal első versszakát.
Erdélyi utazásunk során nemcsak a történelmi és irodalmi ismereteink bővültek, hanem új barátságok is születtek, valamint erősödött a nemzeti összetartozás érzése is. Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik lehetővé tették ezt az élményekben gazdag kirándulást, amelyre még sokáig örömmel fogunk visszaemlékezni.
