Hof-i utunk során nagyon sok új tapasztalatot és élményt szereztünk.
Indulás előtt kicsit ijesztőnek tűnt, hogy olyan messzire kellett utaznunk egy idegen országba, és többször át is kellett szállnunk, de minden rendben volt az utazással, a vonatok kényelmesek voltak, minden csatlakozást elértünk.
Este amikor megérkeztünk, az állomáson már vártak minket vendéglátóink Liz és Vinc, akik autóval elvittek minket a szálláshelyünkre. Egy ház alsó szintjét kaptuk meg, ami csak a miénk volt és mindennel fel volt szerelve. A konyhában volt számunkra néhány napra elegendő enni és innivaló.
Mielőtt elkezdtük volna gyakorlatunkat a TPZ-ben, a képző intézménybe mentünk, ahol sok szeretettel fogadtak bennünket. Megismerkedtünk az igazgatóval, bemutatkoztunk, elmondta a fontosabb dolgokat, a gyakorlatról is mesélt kicsit. Az iskola tanulói előtt is bemutatkoztunk, majd megnéztük az egész intézményt és három órára betekintést nyerhettünk az ottani életbe. Érdekes volt látni a magyartól eltérő német oktatási rendszert. Este a vacsora közben jobban is megismerhettük vendéglátóinkat és ők is minket. Következő nap ellátogattunk a helyi állatkertbe, ez is nagyon izgalmas volt.
Szerdán kezdtük meg „munkánkat” a Therapäutisch Pädagogisches Zentrumban. Mindenki nagyon kedvesen fogadott bennünket, a gyerekek is hamar elfogadtak, az óvónők elmondása alapján hiányozni fogunk nekik. Sok mindent tanultunk, mind a nevelők, mind a gyerekek által. Láttuk, hogy itt az integrált csoportokban, -ahol a Montessori-pedagógia alapján folyik az oktatás -milyen jó kapcsolat van ép és ép, valamint sérült és ép gyermek között. Nem elnyomják egymást, hanem segítik. A nevelők részt vettek a gyerekek játékában nem csak kívülről figyelték. Nagyon tetszett, hogy reggel, amikor körben ülnek játékosan köszöntik egymást, és szépen beosztják kinek mi lesz aznap a feladata. A napok nagyon gyorsan elteltek, mert sok program volt. Jól átlátható volt, hogy melyik nap mi a közös program. Például keddenként a tornatermi feladatok, gyakorlatok, az ugrálóvárban az ugrálás amelyet élveztek a gyerekek és a felnőttek is, ez is azért jó, mert növekszik a közös élmény. A nevelők kezdettől bevontak minket a csoport feladataiba, nagyon kedvesek, segítőkészek voltak bármit megkérdeztünk szívesen válaszoltak. Láttuk azt, hogyan lehet játékosan tanulni, fejlődni. A terápiákat is megnézhettük, örülünk annak, hogy oda is betekintést nyerhettünk.
Megnéztük a többi helyszínt is ami a TPZ-hez tartozik. Láttuk, hogy hol laknak és dolgoznak a sérült emberek, mi minden elkészítésére képesek, hogyan boldogulnak az életben, jó volt látni, hogy ők is hasznosnak érzik magukat. Jó dolog, hogy a sérültek is tudnak rendes munkahelyen dolgozni, pénzért.
A vendéglátóink sok programot szerveztek számunkra: Hétfőnként falat másztunk, itt nagyon sok segítséget kaptunk. Az utolsó hétre egész jól belejöttünk, nőnapon egy koncertre is elvittek, ahol nagyon jól éreztük magunkat, az utolsó héten egyik nap pedig Nürnbergben voltunk. Utolsó nap a gyerekek és a nevelők megható módon elbúcsúztattak minket, énekeltek nekünk és kaptunk egy kis ajándékot is. Este pedig a vendéglátóink búcsúztattak el minket egy közös pizzázással ahol mi magunk készítettük el és sütöttük meg a pizzánkat. Az egész este jó hangulatban telt el, beszélgettünk, fényképeket néztünk és sokat nevettünk.
A rossz idő ellenére is nagyon jól éreztük magunkat. Hatalmas lehetőség volt számunkra ez a gyakorlat, amit minden szakképzős diáknak csak ajánlani tudunk. Köszönjük szépen iskolánknak a lehetőséget és a sok szép élményt.
Csolák Anita, Gurzó Zsófia, Kapros Ivett – gyógypedagógiai segítő munkatárs tanulók
