Bikki Alexandra 10. C osztályos tanuló beszámolója
Április 12-én még a borongós idő sem szegte kedvünket, mert ezen a napon indult a buszunk Erdélybe. A buszon mindenki egy kicsit szundított, de átlépve a határt, mindenkinek a szeme a tájat kémlelte.
Az első megállóhelyünk Kolozsvár volt, ahol több magyar híresség között, Dsida Jenő és Apáczai Csere János sírját látogattuk meg a gyönyörű Házsongárdi temetőben. Ezt követően a Kolozsvári Állami Magyar Színház és Operaház épületét csodáltuk meg. Kolozsvár főterén a Hunyadi Mátyás szoborcsoport mellett álltunk meg, ahonnan a Szent Mihály gótikus templomba mentünk. Székelyudvarhelyen volt a szállásunk, ahol nagyon szívélyesen és meleg étellel fogadtak minket.
A második nap nagyrészét Székelyudvarhely szívében töltöttük. Itt megnéztük a Vasszékely szobrot, és a gyönyörű városháza belső udvarát is megcsodálhattuk. Sokunknak újdonság volt azonban, hogy bemehettünk egy Unitárius templomba és meghallgathattuk ennek a vallásnak a történtet. Szejkefürdőn a „legnagyobb székely” , Orbán Balázs sírját és emlékművét látogattuk meg, ahova székelykapukon keresztül jutottunk el. Ezt követően az emlékmű szomszédságábantalálható Mini Erdély Parkot jártuk körbe, ahol Erdély híres várait láthattuk makett formájában és vonatoztunk a mini kerti vonaton is.
A harmadik napon a Békás szorost és a rejtélyes Gyilkos tavat vettük célba. A szoros magas, szinte égig hatoló hatalmas szikláit és a lágy folyócskákat, ereket rejtő mélységeit lélegzetelállító volt látni. Érdekesség még, hogy Havasok valóban havasak voltak, de a nap sütött, a hőmérséklet roppant kellemes volt. A Gyilkos-tó vizéből kiálló törött fatörzsek és a tókeletkezését övező legenda misztikus atmoszférát adott a helynek, mindazonáltal gyönyörű volt a táj. A nap végén meglátogattunk meglepetés gyanánt egy csokoládé manufaktúrát is, ahol a bemutató után kiválóbbnál-kiválóbb csokoládékat kóstolhattunk, majd vásárolhattunk is.
A negyedik napon Tamási Áron szülőfaluja, Farkaslaka volt utazásunk célja. Elsőként a síremlékét tekintettük meg, majd azt követően az író aprócska szülőházát, ahol rengeteg érdekes régi irat, kép, bútor került kiállításra. A ház udvarán előadtunk egy Tamási Áron által írt művet, ami szerintem mindenki számára élvezetesre és emlékezetesre sikerült. Korondon
megcsodáltuk az erdélyi fazekasság termékeit és ajándékokat vettünk a szüleinknek. A falu barátságos, az emberek pedig melegszívűek voltak. Ezt követte Parajd, ahol meglátogattuk az Áprily Lajos emlékházat, ahol egy idős hölgy beszélt nekünk a költőről. Egy falumúzem, vagy más néven skanzen udvarán kiélhettük a sportolás iránti vágyunkat is, vagy éppen az árnyékban beszélgethettünk.
Az utolsó, azaz az ötödik napon már csupán egy állomásunk volt, Nagyvárad. Délután verőfényes napsütés fogadott minket. Egy római katolikus templom meglátogatása után a Holnaposok szobra következett, majd a Nemzeti Színházat csodáltuk meg kívülről. Ezt követően beültünk egy éterembe.
Összességében csodálatos öt napot töltöttünk el a társainkkal és tanárainkkal. A hangulat minden nap remek volt, az ételek nem csak minőségben, de mennyiségben megfelelőek voltak. A szobák tiszták, barátságosak és modernek. Szerintem nem csak a saját, hanem a többiek nevében is kijelenthetem, hogy boldogok vagyunk, hogy eljuthattunk Erdélybe. Ennek a kirándulásnak hatalmas eszmei értéke is volt. Ez alatt nem csak a tudást értem, amit a kirándulás során magunkba szívtunk, hanem azt, hogy egy másik országban, mégis régi magyar területeken járhattunk, székely és magyar kezek munkáját láthattuk az épületeken, szobrokon, emlékműveken. Az emberek kedves tekintettel, segítőkészen fordultak felénk. A tájat hol hegyek vagy dombok, esetleg síkság jellemezte. Gyönyörű volt. Nagyon hálás vagyok amiért eljuthattam erre a kirándulásra. Ezeket az erdélyi napokat örökké őrizni fogom!
A beszámolóból készült bemutató innen tölthető le.
