Egy vérből valók vagyunk

2016. augusztus 15-17. között a Határtalanul pályázat keretében, a Scool-Túra Kft. szervezésében nevelőtestületünk kárpátaljai kiránduláson vett részt. A program célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, elmélyítése és a segítségnyújtás. A gyors és zökkenőmentes határátkelés után Munkács felé vettük az irányt, ahol helyi idegenvezetőnktől rengeteg érdekességet hallgathattunk a hajdanán Zrínyi Ilona vezetése alatt álló várról, a Habsburg-ellenes mozgalmak korának napjairól. Ezt követően Ungvárra utaztunk, ahol egy belvárosi séta alkalmával a város nevezetességeit csodáltuk meg, felelevenítettük Petőfi emlékét az Ung folyó partjának közelében álló szobránál. Szerencsénkre az Ungvári görög katolikus székesegyház és püspöki palota is nyitva állt, mely Kárpátalja egyik legszebb műemléke. Az ungvári Skanzenben megismerhettük hogyan éltek elődeink.

Szállásunk Kaszony településen volt, mely Beregszásztól mintegy 20 kilométerre található. Fogadásunkra a helyi zeneiskola növendékei megható műsorral készültek. Öröm és egyben szomorúság volt látni, hogy a 2300 lelkes település, mely lakosságának 90 százaléka magyar nemzetiségű, milyen hűen őrzi magyarságát, hazaszeretetét. A nehézségek ellenére összetartó közösséget alkotnak. Családi vendéglátóinktól betekintést nyerhettünk életükbe, hétköznapjaikba, elmondták, hogy lelkileg milyen sokat jelent nekik a magyar állampolgárság. A megannyi viszontagság ellenére szeretik otthonukat, sokan nem akarják elhagyni szülőföldjüket.

Kárpátaljai barangolásunk második napján a Szolyvai Emlékpark felkeresése után a Vereckei-szoroshoz kirándultunk, történelmi jelentősége, hogy 895-ben a honfoglaló magyarok többsége a hágón keresztül érkezett a Kárpát-medencébe. A lenyűgöző panoráma mindenkit rabul ejtett. A honfoglalási emlékműnél elénekeltük a himnuszt. Délután a Borzsa folyó partján fekvő Bene településre utaztunk, ahol a lakosság nagy része mezőgazdaságból él, a Parászka Pincészetben megkóstolhattuk a neves kárpátaljai borász, Parászka László borait.

Az utolsó napon Beregszászra látogattunk, ahol átnyújtottuk adományunkat a 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolának. Az intézmény Kárpátalja legnagyobb magyar középiskolája, oktatási rendszerükről Micik Julianna igazgatónő mesélt nevelőtestületünknek, kinek közvetlensége és vendégszeretete példaértékű. Elmondta, hogy a biztos megélhetés reményében növendékeik közül többen Magyarországon vagy a környező országokban tanulnak tovább.

Azt hiszem, hogy mindannyian szerencsésnek éreztük magunkat, hogy országunkban pedagógusként megbecsülnek, jó infrastrukturális körülmények között dolgozhatunk. Számunkra természetes, hogy digitális eszközökkel taníthatunk, kárpátaljai kollégáinknak az alapvető felszerelések hiányával kell minőségi munkát végezni.

A beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola alapítója és fenntartója a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány. Karmacsi Zoltán idegenvezetőnk, a főiskola tanáraként részletes és érdekes információkkal látott el bennünket. A szépen felújított intézményben a termeket azon városokról, településekről, megyékről, intézményekről és szervezetekről nevezik el, melyek adományaiból az adott helyiséget felújítják, de a hozzájárulók nevét is feltüntetik a termek bejárata melletti táblákon. A patinás főiskola wifi jelszava árulkodó: küzdj és bízva bízzál. Talán ez az, ami legjobban jellemzi hozzáállásukat. A lassan apadó magyar lélekszám tagjai remélik, hogy egyszer az ő létük is rendeződik, térségük fejlődésnek indul. Közös felelősségünk segítő kezet nyújtani nekik, hiszen egy vérből valók vagyunk.